A rendszerváltozás utáni Budapest helyzetének újragondolása kulcsfontosságú kihívást jelentett a kilencvenes évek elején. A szocialista korszak beruházás-központú szemléletével szemben új megközelítésre volt szükség, amely képes volt beilleszteni a várost az európai urbanisztikai gyakorlatba és figyelembe vette a kontinentális országok városfejlesztési tapasztalatait.

Az 1993-ban kidolgozott budapesti városrehabilitációs program ebből a szempontból igazi áttörést jelentett. Dr Bajnai László, a Városfejlesztés Zrt vezérigazgatója vezetésével és Erő Zoltán budapesti főépítész részvételével készült el az a programjavaslat, amely szakított a korábbi dokumentumok szemléletével. A munka során a kontinentális európai országok jogrendszerének, gazdaság- és társadalomfilozófiájának megközelítését alkalmazták, ami akkor még újszerűnek számított a magyar gyakorlatban.

A dokumentum különlegessége, hogy már akkor előrevetítette azokat az integrált városfejlesztési stratégiákat, amelyek később vállak váltak a hazai településtervezésben. A budapesti településrehabilitáció programjának koncepciója nemcsak elméleti szinten volt újító, hanem konkrét területi jövőképeket is megfogalmazott, amelyek egy része azóta különböző szinteken meg is valósult.

Az operatív városfejlesztés bevált európai gyakorlatának átvétele meghatározó szerepet játszott a program felépítésében. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy Budapest fejlesztése ne csupán beruházási projektekként jelenjen meg, hanem átfogó stratégiaként, amely figyelembe veszi a társadalmi, gazdasági és építészeti szempontokat egyaránt.

A program egyik legfontosabb eleme a Főváros és a Kormány városfejlesztési együttműködésének hangsúlyozása volt. Ez a gondolat történelmi gyökerekkel rendelkezett, hiszen 1948-as megszüntetése előtt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa már mutatott példát arra, hogy a központi és a fővárosi szint összehangolt munkája milyen eredményeket hozhat.

A Főváros Közgyűlése 1994-ben hagyta jóvá a javaslatot, ami azt jelzi, hogy a politikai döntéshozók is felismerték a koncepció jelentőségét. Az elmúlt három évtized fejleményei igazolták, hogy a programban megfogalmazott eszköztár és szemléletmód releváns maradt, sőt számos eleme beépült a későbbi tervezési gyakorlatba.

A dokumentáció teljes egészében elérhető és letölthető, lehetőséget adva a kutatóknak, szakembereknek és az érdeklődőknek, hogy részletesen megismerjék a rendszerváltozás utáni Budapest egyik legfontosabb városfejlesztési koncepciójának tartalmát. A program alapos tanulmányozása értékes betekintést nyújt abba, hogyan gondolkodtak a korabeli szakemberek a főváros jövőjéről, és milyen eszközöket tartottak alkalmasnak a város megújítására.