Jár az agyam 4.

Megértem a nyugdíjas kort, bár volt az életemben olyan időszak, amikor azt gondoltam, hogy a 62 év az olyan rengeteg, hogy nekem azt képtelenség lesz elérni. Nem így történt, mert már pár éve túl vagyok ezen a koron. Na ha már így történt, gondoltam én naivan, hátradőlhetek a kényelmes fotelban, és élvezhetem a megérdemelt – legalábbis szerintem megérdemelt – pihenést egy végigdolgozott élet után.

Persze, hogy nem így történt!

Először is: nem tudok egész nap semmit sem csinálni. Olvasni szeretek ugyan, de azzal sem lehet minden nap kitölteni az időt. A TV – ben is megy vagy 100 csatorna, mégis van, hogy nem találok számomra érdekes néznivalót.

A főzést és a hobbi-kertészkedést viszont imádom!

Ki is tudnám tölteni ezekkel az időmet, csak sajnos van egy hátulütő: a pénz. Mindkét tevékenység csak alapszinten való folytatása egyre többe kerül, a nyugdíjam – ami jóval az átlagnyugdíj alatt van – viszont évről évre, sőt hónapról hónapra, sőt napról napra kevesebbet ér.

Minden évben az infláció mértékével emelik a nyugdíjat. Ez általában 3 % körül mozog. Ezzel így nem is lenne baj, csak az élelmiszerek és használati cikkek ára egy éven belül nem egyszer – de lehet hogy 12-szer – emelkedik, aminek a mértéke nem 3 % – de lehet hogy 13 – 23 % (mert nem kedvez az időjárás, mert túl jó volt az időjárás, mert a szomszéd furán nézett rám, mert a szomszéd rám sem nézett), mert magyarázat mindig van.

Csak arra nincs, hogy év végén hogy lesz mindebből 3%?

2019. 04. 25.