Töltött dagadó

 

Töltött Dagadó

Az utóbbi időben leadtam pár kilót. Csak azt vettem észre, hogy a derékszíjamat már a következő lyukba kell tenni. Nem szoktam egyszerre sokat enni, gondoltam, legyen akkor dagadó.- ???

Igen, reggel kimentem a piacra. Nincs semmilyen élelmiszeripari végzettségem, de mégis szeretem saját szememmel érzékelve kiválasztani, milyen húst veszek, színre, nagyságra, korra (mármint a disznó korára) való tekintettel. Nem mondom, hogy soha nem tévedtem még, de általában meg vagyok elégedve a választásommal.

Most egy bő másfél kilós sertésdagadót vettem, az tetszett a legjobban. A „maszek-soron” kis darab nyers szalonnát is vettem. Kell a hús tetejére sütés közben. Száraz zsemle van otthon, meg tojás is. Azt nem tudom, hogy hány darab, mert újabban a tojások egyrésze dupla szikű, tehát az nem egy, de nem is kettő. Fehérrépa is kell még, meg egy plusz valami: szezontól függően kelbimbó, valamilyen gyümölcs, ami éppen kapható, vagy aszalt szilva-szőlő-áfonya, ami egész évben elérhető.

A felszúrt – a megfelelő kés hiánya, és a lustaságom miatt a hentessel szúratom fel a húst – dagadót megsózom kívül belül. Töltelék: 2 száraz zsemlét és egy nagy karéj kenyeret apró kockára vágok. Legyen minden oldala a kockáknak 1,5 cm. Bár ennek semmi jelentősége, mert a kockákra tejet öntök,

sózom, borsozom, ráütök két vagy három, vagy három és fél tojást. Kicsit összekeverem, majd beleteszem az apró kockára (nem mérem!) vágott fehérrépát, az aszalt gyümölcsöt és tovább keverem-kavarom, de nem egészen pépesre. Betöltöm a hús résébe és hústűvel lezárom.

A tepsibe teszek vizet, darabolok egy zöldpaprikát és egy fél gumós édesköményt, ráteszem a betöltött húst, a húsra a szeletelt szalonnát, a tepsire fedőt, az egészet a sütőbe.

Ha kész,

jóízűen megesszük.