E – heti vers

Tóth Árpád

A NAP VÖRÖS ARANYBAN…

A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul, 
Körül a felhők hódolata gyúl, 
De fellebb 
Lomhább, búsabb s fenségesebb 
 

A felleg. 
Feldördül a zivatar 
Isten búsongó szólóéneke, 
S száll az édes, ájult mezőkre, és fanyar 
Fensége zúg: a sok fehér virág 
Hisztériásan reszket, összebúj. 
A boglárkák kecses, zöld szárain 
A szirom beteg, kénsárga láng… 
 

1913